„Az normális, hogy nekem óriási izomlázam van a tegnap esti óra miatt? Nem erőltettem meg magam, ugye? Mert gondolom, akkor nem izomlázam lenne, hanem fájna itt-ott… De ez kőkemény izomláz! :)”
Ez többször előforduló, általános kérdés - főként friss jógások körében. Én így látom:
Az izomláz az első néhány óra után visszatérő vendéged lehet - ez teljesen normális, nem kell tőle megijedned!
Idővel megszokja a tested ezt a másfajta "munkát", és a lelked is jobban ráhangolódik a határaid felismerésére és elfogadására... és ez lesz az a pont, ahol látványosan megnyílik majd előtted a testi-lelki fejlődés útja.
Hogy mikor? Hamarabb, mint gondolnád!
Véleményem szerint itt is - mint oly sok területén az életnek - az egyensúly megtalálásában rejlik a lényeg. Ha soha nem feszegeted a határaidat, ha kényelmesen a komfortzónádon belül maradsz, akkor ugyan mitől fejlődnél?
Viszont az sem jár kedvező eredménnyel, ha a bevitt erő mértéke nem igazodik a rendszer (jelen esetben a tested) befogadóképességéhez, mert így az erők „ütközése” (ellenállás az izmokban) felemészti, azaz viszi az energiát, ahelyett, hogy fejlődést hozna.
A jóga fókuszáltságra és kitartásra tanít. Az „ászana” szó jelentése is ez: kitartott, meditatív póz. Több ezer éves tapasztalat, hogy a fókuszált, tudatosan megválasztott mértékű energia-befektetés képes a leghatékonyabban „nyereséget” termelni: azaz varázslatos változásokat előidézni a testedben és lelkedben egyaránt!